Hortobágy (tájegység)

A Hortobágy Magyarország egyik kistája, a Közép-Tisza-vidék része. Területe 1700 km². Egyes részei közigazgatásilag Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez tartoznak. A gyéren lakott vidék nagy része nemzeti park. A hortobágyi puszta és a hozzá társított alföldi pásztor- és betyárromantika az ország egyik idegenforgalmi vonzereje.

A korábban időszakosan igen vizenyős terület a folyószabályozások óta Magyarország legszárazabb régiói közé tartozik.

Készítette: Isis Horus Seth - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=98882036

A korábban időszakosan igen vizenyős terület a folyószabályozások óta Magyarország legszárazabb régiói közé tartozik.A Hortobágy még hazai viszonylatban is kimondottan száraz vidék: az éves csapadék 520–550 mm. A csapadék eloszlása igen egyenlőtlen: a nyári időszakban rendszeres és jelentős a csapadékhiány. A Hortobágy tavasszal és ősszel áthatolhatatlan sártengerré, nyáron száraz pusztasággá válik. A nyári szárazságok idején a pusztán semmi sem állja útját a nagy szeleknek. A gyakori forgószelek (trombák) magasra felkavarják a puszta szikes porát. A Hortobágy éghajlatának sokat emlegetett jellemvonása a csapadék és a hőmérséklet járásának szeszélyessége.

Állatvilág

A Hortobágy leghíresebb fajai a szürke marha, rackajuh, mangalica sertés és a nóniusz ló.

Csontváry Kosztka Tivadar: Vihar a Hortobágyon (1903)

Rackajuhok

A terület színes madárvilága is egyedülálló, eddig 342 madárfaj előfordulását regisztrálták itt, ezek közül 152 fészkel is a területen.

• A területen szép számban él a hamvas rétihéja, az ugartyúk, a réti fülesbagoly és a szalakóta. A védelemnek köszönhetően ritka ragadozó madarak választják költőhelyül e nyugalmas vidéket. Költ itt réti és parlagi sas, valamint kerecsensólyom is. A nyílt, legeltetett pusztai területeken ürgetelepek találhatók. Az egyre fogyatkozó, védett rágcsáló a parlagi sas és a kerecsensólyom legfőbb tápláléka.
• A szikes puszták kiemelkedő és különleges természeti értéke a világszerte veszélyeztetett túzok (Otis tarda).
• A 20. század elejéig a daru (Grus grus) a Kárpát-medenceben fészkelő faj volt. Ma már csak a tavaszi és az őszi vonuláskor találkozhatunk velük. Ősszel a Kárpát-medencén át vonuló darvak 95 százaléka a Hortobágy felé veszi az irányt, ahol hosszú időre megpihennek, és csak az első hó vagy a fagy beálltával kelnek ismét útra

Történelme

 

Somogyi Árpád: Juhászok szobra (1983)

Az ember már a fiatalabb kőkorszakban is jelent volt a területen, ezt az itt emelt réz- és bronzkori kunhalmok, kurgánok bizonyítják.

A középkorban alakultak ki az első falvak. A települések az Alföldön keresztülvezető fontos kereskedelmi útvonalak mentén alakultak ki. A XVII. században megjelentek az első csárdák, valamint hidak is a Hortobágy területén. Ezek közül a legismertebb az 1827 és 1833 között épített Kilenclyukú híd.

1846-ban vette kezdetét a Tisza szabályozása, ennek következtében a Hortobágyon vízhiány alakult ki és a szikes területek terjeszkedni kezdtek.

Növényvilág

Annak ellenére, hogy a Hortobágy nem klimatikus sztyepp, sajátos vízháztartása miatt nagy részét mégis gyeptársulások borítják.

A hortobágyi növényvilágot a tündérrózsa, a boglárka, a vízi rucaöröm és a békatutaj színesíti. A száraz pusztát a sziki őszirózsa és a sóvirág díszíti.

Löszpusztagyepek

A zömmel kőzetliszttel borított, lapos hátakon és a kunhalmokon (Szálka-halom, Csípő-halom stb.) löszpusztagyepek maradványait találjuk.

Ebben a fajgazdag társulásban tömegesen fordul elő: pusztai csenkesz, deres tarackbúza, kunkorgó árvalányhaj (helyenként). Gyakoriak a különböző zsályafajok, mint például a ligeti zsálya, osztrák zsálya és réti zsálya. További, társulásalkotó fajok még a taréjos tarackbúza, közönséges borkóró. Ritka és értékes növényei között van számon tartva a macskahere és a magyar szegfű.

Szikes puszták

Az elszikesedő talajon só- és szárazságtűrő növények élnek, jellemzően szolonyec talajon. A szikes rétek jellegzetes növényei a sziki őszirózsa, a sziki kocsord. A szikes puszták fennmaradásának egyik biztosítéka a legelő állatok rendszeres rágása, tiprása.

A talaj humusztartalmának csökkenésével a löszpusztagyepet felváltja a füves szikes puszta, ennek főbb társulásalkotó növényei a pusztai cickafark, veresnadrág csenkesz, villás boglárka.

A gyengébb minőségű szikes talajokon ürmös szikes puszta alakul ki, fontosabb növényei a veresnadrág csenkesz, sziki üröm, magyar sóvirág és sziki csenkesz.

Kopár szikesek

A kopár szikeseken (azok vízborítottságától függően) két fontosabb növénytársulás váltakozik:

• A vízállásos szikes laposokon, szolonyec talajon mézpázsitos szikfokvegetáció (Puccinellietum limosae) alakul ki. Talajszelvényéből a humuszos A szint hiányzik; a sók a felszínen halmozódnak fel. A nagy sótartalmat csak kevés faj bírja ki; jellemzően: sziki mézpázsit, mocsári csetkáka, sziki szittyó, sziki útifű, kígyófark, pozsgás zsázsa, egérfarkfű, sziki kerep, vékony útifű, orvosi székfű (kamilla).
• A szikerecskék völgyeiben, a szélsőségesen sós talajon „vakszik” alakul ki, és ezen csak a bárányparéj él meg.

Szikes mocsár és környéke

Fehér tündérrózsa

A pusztarész legmélyebb részén terül el a Fecske-rét szikes mocsara. A nyíltvizű mocsártól kifelé haladva az alábbi társulások követik egymást: nádas, gyékényes, sziki nádas, sziki kákás, hernyópázsitos sziki rét (gyengébb minőségű talajon) és ecsetpázsitos sziki rét (jobb talajon).

Sziki tölgyesek

A sziki tölgyesek maradványa a puszta peremen az ohati erdő és az újszentmargitai Tilalmas erdő. Tavasszal a törpe mandula, a tavaszi csillagvirág és az odvas keltike díszítik az erdőt. Később nyílik a fátyolos nőszirom és a magyar zergevirág.

Forrás: hu.Wikipédia.org